Április első adása (április 3.) egymás mellé ültette Spiró György írót és Kálmán János ügyvédet, akik leginkább a néplelket boncolgatták, illetve az összefüggést a néplélek és a történelem között.

Az elmúlt hetek válsághangulata és politikai bizonytalansága megtört, a felek tudomásul vették Bajnai Gordon személyét, és egy laza mozdulattal túlléptek a napi politikán a nagyobb összefüggések felé.

A lengyel helyzet felemlegetése indított egy mélyreható beszélgetést arról, hogy miben is hasonló és miben különbözik a magyar és a lengyel mentalitás. Miért van az, hogy a lengyelek sokkal optimistábbak, aktívabbak és általában véve mennyire máshogy élik meg a nemzetállamot a magyarokhoz képest. A történelmi múlt és az állandó külső veszély teljesen különböző reakciókat váltott ki a két népből, míg a lengyelek bármeddig elmennek az ellenállásban, addig a magyarok inkább hajlamosak a kiegyezésre, mutyizásra.

Az adás második fele a nemzetállam restaurációjáról, az összetartozás újjáélesztéséről szólt. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy miért is veszünk össze rendszeresen a szomszédainkkal, és miért is van az, hogy nem tudunk bánni a kisebbségeinkkel, illetve miért is nem viseljük jól máshol a kisebbségi létet. A híres lengyel-magyar barátság egyik magyarázatának tartják, hogy a két országnak egy rövid időszakot leszámítva nem volt közös határa. Arról sem feledkeztek meg a történelmi eszmefuttatások közepette, hogy sajnos az első etnikai tisztogatások Európában éppen a magyar szabadságharc idején folytak, amivel a mai napig nem sikerült megfelelően szembenézni.

A jószomszédi viszonyok helyreállításában talán az EU tagság jelenthet megoldást, legalábbis ez az általános vélemény. De a jelenlegi gazdasági válságban, ahol a nemzetállamok bezárkóznak, vajon megfelelő eszmei közösséget nyújthat egy gazdasági unió a nemzeti diverzifikációval szemben? A hazai politika egyik legnagyobb hibája Kálmán János szerint, hogy nem csupán a közember, de még a politikusok sem fordulnak a világ felé. Nehéz jó és követhető példát találni, amikor egy ország vezetői a belpolitikai csatározásokkal vannak elfoglalva. Spiró György szerint az állam és a nemzet befogadóképességének korlátozottsága is elég nagy problémát jelent.

A kérdés leginkább az maradt, hogy XXI. században hogyan lehet Magyarország a nyugat védőbástyája a pánszlávizmussal szemben? Vajon szükség van egyáltalán ilyesmire az internet és a globalizmus korában? Ebben még a vendégek és a műsorvezetők sem tudtak megegyezni.