Mai jogászkodásunk két fontos témája az alapvető emberi jogok és a szerzői jogok. Igen, a szólásszabadságról és a filecseréről lesz szó.

A zeneipar hosszas és eddig szemmel láthatóan eredménytelen harcot folytatott a filecserélő hálózatok ellen. Az utóbbi időben a RIAA és a hasonló intézmények látványosabbnál látványosabb öngólokkal mulattatták a nagyérdeműt, és ezzel sikerült még azokat is megnyerni a büntetlen letöltés ügyének, akik eddig legalábbis szkeptikusak voltak.

A PirateBay ellen folyó boszorkányper napról napra szolgál meglepetésekkel: nem elég, hogy a bíró, de még a felderítésben résztvevő egyik nyomozó is érdekeltnek bizonyult a pert indító jogvédő szervezetben. Innen még akkor is nehéz hiteles ítéletet hozni, ha újratárgyalják a pert, ám a svéd bíróság nem mondta ki az összeférhetetlenséget, így első fokon elítélték a torrentoldalt. A svéd kalózpárt nem is lehetett volna hálásabb az ítéletért, a társadalmi felháborodás farvizén csont nélkül behajóztak az Európa Parlamentbe, hogy ott képviselhessék a letöltők jogait.

Az elsőfokú svéd ítéleten felbuzdulva Írországban szintén megtámadták a legnépszerűbb torrentoldalt és a pletykák szerint az új célpontok között van a Rapidshare és a Mininova. A svéd hadakozás mellett a franciák is védőszárnyuk alá vették a kiadókat. Sárközy elnök kormánya végre átverekedte a parlamenten a filecsere elleni törvény, amit a francia alkotmánybíróság vissza is dobott. A Les Sages határozata az alapvető emberi jogok közé sorolta az internet-hozzáférést, ezért azt kizárólag bíró végzéssel lehet korlátozni vagy megszüntetni.

Az európai huzavona mellett az Egyesült Államokban is jeleskednek önalázásban a lelkes jogvédők, a héten ugyanis lezárult az egyik legrégebben folyó amerikai szerzői jogi per amelyet Jammie Thomas-Rasset ellen indított a legnagyobb kiadókat képviselő amerikai szervezet. A döntés értelmében 24 darab mp3 letöltése miatt az egyedülálló anyának 1,92 millió dollárt kell fizetnie. A per már eddig is inkább a RIAA ellen hangolta a közvéleményt, nem egy neves zenész ítélte el a korábbi 220 ezer dolláros büntetést is. A fellebbezés után kihozott 1,92 milliós büntetés azonban még a Sony jogászánál is kiverte a biztosítékot. A RIAA ebből valószínűleg már akkor sem jönne ki jól, ha hagyná az egészet a fenébe.

Hülyeségért természetesen most sem kell külföldre menni, itthon a Jobbik megerősödése által felkorbácsolt kedélyekre szeretne újfent rájátszani a kormány, hogy végre megszavaztassa a gyűlöletbeszéd elleni kétharmados törvényt. A jelenlegi politikai helyzetben akár még esélyük is lehet arra, hogy a szólásszabadság durva korlátozását átverjék a parlamenten. Ha ez sikerül akkor készülhetünk a magyar nyelv újabb nyelvújítására, ahol leginkább a zsidó és cigány szavak szinonimái mutatnak jelentős darabszám-növekedést. Aki a kajmánozó és galíciaizó szófordulatokból eddig nem tanulta meg, hogy egy ilyen törvény csupán a nyelvi kreativitást serkenti, az minden bizonnyal nagy reményeket fűz hozzá. Pedig csupán annyi történik, hogy az antiszemiták és egyéb gyűlölködők földalatti mozgalmakba szorulnak, a titkos nyelv pedig segít nekik a kiválasztottság érzésének hatványozódásában. Mennyivel egyszerűbb lenne, egy zsidózó polgártársa rámutatni, hogy „ni itt egy antiszemita” és szép nagy ívben elkerülni, de úgy tűnik a kirekesztésről, mint olyanról csupán negatív dolgok jutnak parlamentereink eszébe.

Utolsó próbálkozásként a TASZ aláírásgyűjtésbe kezdett a tervezett alkotmánymódosítás ellen, amihez bárki csatlakozhat.

Mennyire természetes része életünknek a jog megkerülése, az ügyeskedés? Ha valamit sokan csinálnak akkor az már helyes is? Erről és még sokminden másról beszélgetnek a mai adás vendégei, Gerényi Gábor, Geszti Péter és Bródy János 19-én 17:00-tól a Rádió Café 98.6-on.