A Szinkrontolmács legutóbbi adásának témája a változatosság kedvéért a válság volt, a meghívott vendégek, Wermer András és Gerendai Károly komoly vitát folytattak válságkezelésről, válságtudatról és a demokrácia erejéről.

Gyurcsány Ferenc közelgő lemondásáról mit sem tudva a műsor egyik központi témája az volt, hogy a politikai vezetőknek mennyi joguk van az általuk korábban meghirdetett programtól való eltéréshez. Míg Wermer András a legutóbbi népszavazást a demokrácia diadalaként értelmezte, addig Gerendai Károly szerint ez a fejlődés és a problémamegoldás akadályozásának egy módja. Abban a vendégek egyetértettek, hogy ha a megszorítások és a változások elkerülhetetlenek, akkor egy felelős kormánynak feltétlenül intézkedéseket kell hoznia, még akkor is, ha ezek népszerűtlenek. De míg Wermer szerint a korábbi iránytól való önkényes eltérés óhatatlanul ellenálláshoz vezet, és ilyenkor a legjobb, ha a vezető önként mond le, addig Gerendai szerint a választóknak meg kell értenie, hogy az intézkedések elkerülhetetlenek.

A jelenlegi politikai és gazdasági problémák megértésének és megértetésének különböző formái lehetnek. Wermer András a magyar társadalom helyzetét találóan „tanult tehetetlenségként” jellemezte, utalva egy egereken végzett kísérletre. Gerendai Károly szerint a többséget már a legkevésbé sem érdekli a politika, a távlati célok elérése, csupán egyéni érdekeinek megfelelően szavaz, nem törődve döntésének hosszú távú következményeivel. Wermer szerint azonban a túlzott sokkterápia nem egy apatikus, bármibe beletörődő állapotot eredményezett, hanem egy olyan zsigeri ellenállást váltott ki a társadalomból, amely alapján bármilyen kérdésben szembehelyezkednek az aktuális vezetéssel, jogaik érvényesítésében pedig képesek élni valamennyi demokratikus eszközzel.

Ezeken kívül szó esett még a válságtudatról és annak kezeléséről - hogy mennyire káros, ha csupán azt sulykoljuk az emberek fejébe, hogy mostantól rossz lesz, és nem mutatunk kiutat, illetve elhangzott egy eszmefuttatás a politikai és egyéb rendszerek megújításáról, amelynek szemmel láthatóan az adott rendszeren kívülről kell érkeznie.

A fő kérdés az azóta lezajlott belpolitikai események fényében még érdekesebb. Ha az utasok északra kívánnak menni, joga van-e a kapitánynak önkényesen délre tartani, mert véleménye szerint arra jobb, vagy mondjon le, és adja át a kormánykereket? Mi történik akkor, ha az utasok akkor is északra szeretnének menni, ha tudják, hogy ott jéghegyek vannak, és tudják, hogy a többiek délnek mennek?

A műsor letölthető innen.