Bod Péter Ákos, Bródy János és Borókai Gábor vitatkoztak a civil mozgalmakról, az utcai politizálásról, elszúrás, Gyurcsány lemondásáról és az áhított előrehozott választásokról.

Az adás első harmada nem hozott különösebb izgalmakat a műsor történetében, mint az várható volt az utcai politizálásról és a szélsőségek megítéléséről majdhogynem egyformán vélekedtek vendégeink. Érdekes eltérés, hogy Borókai szerint az utcai demonstrációkban való részvétel egy vezető párttól elfogadható, Bródy szerint azonban az ilyen megmozdulások általában szélsőségekhez köthetőek.

A következő harmad, mint a hokiban, itt is durvulást hozott, kevés személyeskedéssel, nélkülözve a korábbi adásban felbukkant intelligens érveléstechnikát. Talán először fordult elő, hogy a beszélgetőpartnerek politikai nézeteik alapján definiálták magukat, és ennek megfelelően viselkedtek a szituációban.
A fajsúlyos demagógia mellett olykor aktuális kérdések is szóbakerültek, de az egykori sérelmek felemlegetése megfojtotta a további eszmecserét. A hazai drukkermentalitást mutatja sajnos, hogy az egyes érveket saját oldalukra alkalmazva olykor elfogadhatatlannak tartották a beszélgetőparnerek, helyes kis szociotrippé alakítva a beszélgetést.

Az aktuális adás kulcsmondata, ami talán a magyar társadalmat is jól jellemzi az, hogy "érzelmekről nem lehet vitatkozni." Ebben az egyben megegyeztek a beszélgetőpartnerek is.