Pesty László sem elégedett.

Csak gratulálni tudok. Az e heti blog-témajavaslatokhoz (26. hét). Lenyűgöző tárgyilagosság, brilliáns objektivitás. A kormánypárti elfogultságnak nyomát sem látni. Ez igen!

A három felvetésből egy viszonylag semleges, (magyar Hyde Park) kettő pedig az ellenzék rémtetteiről szól. Az egyik ugyebár a Csongrád megyei fideszes közgyűlés ostoba irtóhadjáratáról, a másik az V. kerületi fideszes polgármester bornírtságáról, a harmadik a kormánypártisággal nem vádolható gazdák értetlenségéről és indokolatlan követelőzéséről. Remek.

A Szeretem Magyarországot Klub nem először galoppírozza el magát. Mindnyájan emlékszünk még az esetre, amikor a 2006 októberi rendőri brutalitást követően erősen áthallásos, a kormánypropagandára hajazó „csendes többség” kampányunk hatására többen kiléptek a Klubból. De úgy tűnik, nem elegen.

Úgy tűnik, a Szeretem Magyarországot Klub még a látszatra sem kíván ügyelni. Mármint a tárgyilagosság látszatára.

A vád, miszerint ez a klub a városi, balliberális értelmiségiek gyűjtőhelye, úgy tűnik, igaz. És az is valós állításnak tűnhet, hogy a forma kedvéért azért szükség van néhány ellenzéki fejre is, így fenntartható a középen állás látszata. De ez egy sanda taktika, kicsit sem tisztességes, és a „dísznek” itt tartott, néhány „Fidesz-közeli” személyiség kihasználásán, pontosabban felhasználásán alapul.

Valóban ez a négy blog-ötlet jutott csak eszetekbe? Azon a héten, amikor az MSZP-s országgyűlési képviselő Havas Szófia,  aki az 56-os forradalmat nyilas zavargásnak tartja, egyedüliként szavazott a fővárosi közgyűlésben az ellen, hogy a Világifjúság teret Mansfeld Péter térre kereszteljék? Azon a héten, amikor az MSZP-s minisztérium ugyanezt a hölgyet havi 850 ezer Ft-os honoráriummal kínálja meg? Azon a héten amikor a kormányzó párt újabb korifeusáról derült ki, hogy köze van a Zuschlag-ügyhöz? Azon a héten, amikor megtudhattuk, hogy a bíróság megint nem hozott határozatot a Tocsik-ügyben, és még 12 év után sem tudhatjuk meg, hogy 800, 80, avagy 3 millió forintról szól a történet?

És ez nem jobboldaliság, vagy baloldaliság kérdése. Magára valamit is adó értelmiségi, „egy nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országban” elszégyellné magát, ha ilyen nyilvánvalóan benyal a regnáló hatalomnak.